Nemzetközi tapasztalataimat két módon szereztem.

1.  Részben külföldi és hazai konferenciákon, továbbképzéseken és tanulmányutakon. Ezek közül a tanulmányutak a fontosabbak (Svájc, Németország (kelet és nyugat, majd egyesült), USA, Olaszország) A konferenciákon (Izrael, Németország, Spanyolország) sokkal többet tanultam a szünetekben, mikor nem a magasröptű tudományos előadásokról beszélgettem az amerikai, angol, német, francia, stb. kollégákkal, hanem arról, hogy náluk mi a mindennapi betegségek kezelési sémája. Hány napig adnak egy antibiotikumot, mikor szúrják fel a fájós fület, mikor az arcüreget. Mikor merül fel bennük egy-egy műtét lehetősége. Ezeket a kérdéseket azért tettem fel, mert 1993-ban megnyitott magánrendelőmben a gyakori külföldi betegek és szüleik nemritkán tágra nyílt szemmel hallgatták megoldási javaslataimat, melyek a hazai gyakorlat alapján álltak, de eltértek az amerikaiak, angolok, egyéb külföldiek által otthon megszokott módszerektől.

2.  Meg kellett tanulni azokat az elveket, melyeket tőlünk nyugatra követnek egyszerűnek számító betegségek kezelésében. (Persze nem kellett mindent eldobni a saját tapasztalatokból.)