Folytatás innen

Az ingyen lévő dolgok túlzott fogyasztása ellen többféle fellépési lehetőség van. A leggyakoribb, hogy mégse legyenek ingyen.

A/ Erre szolgál a páciensnek a költségekben való részvétele. Például a vizitdíj. Ennek célja (Magyarországon egyelőre csak volt, lett volna), hogy a teljesen értelmetlen "orvos-beteg találkozások"-ra ne kerüljön sor, de a szükségesekre igen. Jelképes összeget állapítanak meg, mely miatt a beteg fölöslegesen nem zaklatja az orvost, de ha tényleg beteg, még ki tudja fizetni. Ez lehet alkalmanként vagy időszakonként fizetett összeg, pl. Németországban negyedévenként 10 Euro.  Persze így a páciens a második alkalomtól ugyanúgy nyakló nélkül mehet a háziorvosához, de esetleg a szakorvosok közül nem mindegyiket keresi fel. (Minden orvosnál külön merül fel a fizetség negyedévenként.)

Kínosan kerülök minden politikainak vélhető témát a honlapon, de egy tragikomikus történet mégiscsak idekívánkozik.

Családunkban élő nagyon idős házaspár a vizitdíj idején felhagyott azzal a szokással, hogy évtizedek óta ismert és ugyanott kezelt panaszaikkal heti rendszerességgel felkeressék a Péterffy Sándor utcai Kórház különböző szakrendeléseit. Az első héten, amikor már nem kellett fizetni, csütörtökön már a negyedik szakrendelésen jelentkeztek. Ez nem lett volna baj, de hazaindulván a "néni" nem tudott felkapaszkodni a trolira, visszaesett, és combnyaktörést szenvedett. Szerencsére - nagyon nehezen - megúszta a balesetet, és csak teljes életmódváltozásra lett szükség (öregotthon, stb.), de bizony ő lehetett volna a vizitdíj eltörlésének (egyik?) halálos áldozata.

olvasói kommentár 

vissza a bloghoz