A leggyakoribb gyermekkori mûtét az orrmandula eltávolítása, az adenotomia. Mint nagyon sok mûtét nemcsak gyakori, hanem túl gyakori. Indokolt esetben nagyon hasznos lehet, de tapasztalatom szerint az esetek nagy részében már akkor elvégzik, amikor a barátságosabb kezelési módokat még messze nem merítették ki.

Sajnos sokszor a szülõ számára is egyszerûbbnek tûnik egy napra beadni a gyereket a kórházba, mint néhány hétig otthon kezelgetni õt infralámpával, orrspraykkel. (L. savós középfülgyulladás) A fölösleges mûtét elvégzésének nemcsak az a hátránya, hogy esetleg kellemetlen élmények érik a kicsit, netalántán szövõdmények lépnek fel a mûtét, altatás alatt vagy után (vérzések), hanem az is, hogy a mûtét után ugyanúgy tovább kell keresnünk a megoldást.

FONTOS:  A szülõket a kollégák gyakran azzal az egyszerû érvvel gyõzik meg a mûtét szükségességérõl, hogy közlik:  az orrmandula nagyon nagy/duzzadt/óriási, stb. Tudni kell, hogy ez mindig egy vélemény, nem egy lelet. Az orrmandula ugyanis soha nem látható a vizsgálatkor.  A méretet megbízhatóan csak CT (computer tomográf) vagy MRI (mágneses rezonancia )segítségével lehet megállapítani.

Ezen a képen egy 12 éves gyermek kórosan megnagyobbodott orrmandulájára mutat a kék nyíl. (A kép még nem bizonyítja, hogy érdemes operálni.)