Ezek a továbbképzések sajnos általában nagyon formális dolgok, ritkán tud meg az ember újdonságokat.

Persze mégis reménykedik, és igyekszik elalvásig hallgatni az előadót. Néha el is lehet csípni valamit.

Nem ez volt a helyzet a fülzúgással. Én ezt szoktam mondani a betegnek, amennyiben a zúgás nem hallójárati vagy középfül eredetű:

Nem tudjuk, mi okozza a fülzúgást. Ha még friss a dolog, esély van rá, hogy magától javulni fog, esetleg elmúlik. Mivel nem tudjuk, hogy mitől van, kezelni sem tudjuk. Sajnos a többi orvos ezt Önnek nem fogja bevallani, hanem rá fogja Önt tenni a futószalagra, mely ezer vizsgálatból, valamint hosszadalmas, részben drága, és minden esetben hatástalan kezelésekből áll, melyek végén a fülzúgása ugyanolyan állapotban lesz, mintha simán kivárná a végeredményt. Két év múlva jöjjön vissza, és mondja el, hogy igazam volt-e.

Az előadásban (a szegény kolléganő, akire ezt a lehetetlen témát osztották) felsorolt 10-15 lehetséges kiváltó okot, melyek valaha valakinek eszébe jutottak, utána fél órán át sorolta a kezelési módozatokat, melyek valaha valakinek eszébe jutottak. Alkalmazásuk attól függ, hogy az illető osztály vagy klinika vezetője hasára ütvén mit jelöl ki, mint az egyetlen lehetséges eljárást, melynek elhagyása a beteg cserbenhagyásának, súlyos orvosi mulasztásnak minősül. (Ugyanez a gyógymód persze a szomszéd városban röhejnek van nyilvánítva, de van helyette másik.)

 
olvasói kommentár 

vissza a bloghoz