Folytatás innen

Levelet írtam erdélyi magyar kollégának, akit régről ismerek:

Kedves ...!

Gondolom, hogy nem emlékszel rám, ismertük egymást kb. 20-25 éve, mikor a Heim Pálban voltál valami továbbképzésfélén. Ketten voltunk akkor ott fiatal orvosok, a Katona Gábor és én. Itt-ott többször hallottam híreket Rólad azóta, így nem felejtettem el, hogy ismertem egy kedves kollégát ...ről.

A mostanihoz hasonló levelet még soha nem írtam, gondolom, hogy Te sem kaptál. Kérlek, hogy próbáld meg a barátságot kiérezni belőle, ne a kéretlen tanácsadást, melyben mint az ország vezető szakemberének bizonyára nem szokott részed lenni.

Hosszas latolgatás után úgy gondoltam, hogy mégiscsak írok Neked, mert úgy tudom, becsületes, lelkiismeretes orvos vagy, és talán nem fogsz megharagudni.

Rólam annyit kell elmondanom elöljáróban, hogy 1993-ban nyitott gyermekgyógyászati és (gyermek-)fül-orr-gégészeti rendelőm - (Réti Csabához hasonlóan e három szakvizsgával rendelkezem) - szinte kizárólag az akkor itt elszaporodó külföldi páciensek kezelése által tudott már akkor megélhetést nyújtani népes családomnak. A külföldi betegek sok tekintetben másmilyen kezeléshez voltak szokva, amihez igazodni kellett. Ennek most csak egy kis részlete aktuális. Tudniillik az, hogy az antibiotikus kezelés  mindig tíz napos. Nem minden európai országban tartják be ezt a szabályt, de például az Augmentin tabletta Németországban 10, Magyarországon 7 napos adagban van csomagolva. Az elmúlt 20 év alatt az a véleményem alakult ki, hogy a nálunk elvégzett fülészeti műtétek nagy száma nem kis részben emiatt történik. Mastoidectomia Amerikában, Nyugat-Európában gyakorlatilag egyáltalán nem fordul elő. Mi, ha nem tudunk legyőzni egy gennyes fertőzést, operálunk, ők hosszabban, nagyobb adagban adják az antibiotikumot, mert a baktériumok ellen gyógyszerrel, nem késsel  harcolnak.  

Igyekszem rövid lenni, a V... ikrekről van szó.  Tudom, hogy sokat törted a fejed miattuk, közel állnak a szívedhez, mondta a mama, hogy szinte unokáidnak érzed őket. Ezért merem ezt a tanácsot adni: hasonló helyzetben ne bízd az antibiotikus kezelést a gyerekgyógyászaitokra, hanem adj a gennyes fülre tíz napi antibiotikumot, magas adagban. Bár szeretnek és tisztelnek Téged, egy rokonuk tanácsára hozzám jöttek a kicsikkel október 31-én. Előtte hiába kaptak injekcióban szélesspektrumú antibiotikumot a kórházban 5 napig, a gennyedés gyorsan újraindult. Mert nem elég az 5 nap. 10 kell. És akkor nem kell paracentálni, főleg nem masztoidektomizálni. Adtam nekik 3x3,5ml Augmentin 312/5-öt 10 napig, gyógyultan utaztak haza 2 hét múlva. Most is jól vannak. Tudom, hogy nincs minden betegségük megoldva egész életükre, a következő betegség is jó eséllyel meg fog gyógyulni egy hasonló kezeléstől műtét, pc. nélkül.

Ez nálunk ugyanúgy van mint Nálatok, a gyerekgyógyászok sem érdeklődnek a nemzetközi gyakorlat változása iránt, mindenki folytatja, amit 30 éve tanult, a fiataloknak is ezt tanítják. A fülészek a nemzetközi konferenciákon csak a legújabb műtéti technikák iránt érdeklődnek, nem beszélik meg a németekkel, amerikaiakkal a mindennapi kezelési eljárások változását. A magyar kollégáktól az ezirányú fejlődésről nem értesülhetsz, mert nem tudják, nem érdekli őket.

Én kényszerből próbáltam ki, hogy mit merek átvenni abból, ami nálunk nem szokványos. Sok mindenben kitartottam a hazai módszerek mellett, de az antibiotikus kezelési elveket átvettem, mert sokkal jobbak voltak az eredményeim.

Kérlek szépen, hogy bocsásd meg nekem a szemtelenséget, amellyel Neked ezt a levelet írtam. Tudom, hogy itthon mindenkiből ellenséges reakciót váltana ki hasonló, de remélem, hogy Belőled talán nem.

Baráti öleléssel

Budapest, 2013.11.19.

Timár Tibor

folytatás itt

olvasói kommentár       

vissza a bloghoz